|
Sorry,
but this page can only be found in Hungarian.
Tanácsok dolgozatok írásához (bölcsészeknek)
Kutatási téma ≠ kutatási kérdés:
Témameghatározás: miről akarok írni? – ez a kiindulási pont, de ne álljunk meg itt.
Dolgozatunkban ne valamiről akarjunk írni, hanem valamilyen kérdést akarjunk megválaszolni.
Kutatási kérdés: milyen kérdést akarok a kutatásommal megválaszolni?
A téma leszűkítése egyetlen, elvileg jól megválaszolható kérdésre.
Ez a kérdés (1) nem a téma meghatározása kérdőmondat formájában, (2) nem a dolgozatnak, mint szövegnek a
központi retorikai kérdése, (3) nem feltétlenül a dolgozat címe, és
(4) nem is a kutatási alanyoknak feltett kérdés.
A kérdést utána operacionalizálni kell. A kérdés minden egyes homályos,
kétértelmű szavát tisztázzuk (legalább a magunk számára). A fogalmak jelentését
a hétköznapi nyelvben használt értelmüknél sokkal egyértelműbben kell megfogalmaznunk.
Az operacionalizálás további lépései, esetleg a hipotézis (majd a nullhipotézis) megfogalmazása már erősen függenek a választott témától és metodikától, és ezekről a témavezetővel kell egyeztetni.
A kérdés olyan legyen, amelyről eldönthető, mi egy lehetséges válasz. Gyakran a „miért?” és
„hogyan?” (és hasonló) kezdetűek a legizgalmasabbak, de ezek nem jók kutatási kérdésnek. Ezeket
a kérdéseinket helyezzük át a témameghatározásba: a precízebb kérdés megválaszolása során
juthatunk el az ezekre adható közelítő válaszokig is. Vagy fogalmazzuk őket át.
A kérdésnek elvileg megválaszolhatónak kell lennie. A kutatás során ugyanakkor általában nem kapunk
egyértelmű választ (mert kevés az adatunk, mert bizonytalanok vagyunk egyes adatok értelmezése során, mert az
alkalmazott módszertannak vannak határai, stb.). Ez azonban nem ellentmondás.
Ne feledjük, nem mi vagyunk az elsők, akiket ez a téma érdekel. Ha a témát ki lehetne meríteni egyetlen
szemináriumi dolgozatban, szakdolgozatban, disszertációban, akkor ezt már rég megtették volna, nekünk
pedig nem lenne dolgunk a témával. De szerencsére ez nincs így – épp ezért mi se törekedjünk
a téma teljes feltárására. A kérdés megválaszolására irányuló kutatásunk
tehát nem több, mint egy „mélyfúrás”. A tudomány kollektív tevékenység: sok-sok ilyen
mélyfúrás közösen teszi lehetővé, hogy jobban megértsük a témát, amelyhez a mi kis
kutatásunk egy hozzájárulás. Minél mélyebbre hatol a fúrás, annál értékesebb
a hozzájárulásunk. A fúrás mélysége és pontossága számít, nem a
szélessége.
Kutatási módszertan: a feltett kérdésnek legjobban megfelelőt kell megtalálni. A dolgozat
értékét az adja, ha a kutatás pontos választ ad a feltett (bármilyen apró) kérdésre.
Egy jó dolgozat szerkezete (három koncentrikus kör):
A téma felvezetése és meghatározása: Miért fontos, miért érdekes?
Milyen más témához kapcsolódik? Előzmények: mit lehet róla már most tudni
(korábbi kutatások)? A téma minél pontosabb meghatározása, a kutatási
kérdésre fokozatosan ráközelítve. Személyes motivációk: minden esetben tisztázzuk a magunk
számára, de csak kellően indokolt esetben kössük az olvasó orrára.
A kutatási kérdés meghatározása: a kutatási kérdés felvezetése,
majd pontos (és lehetőleg explicit) meghatározása. A kutatás előtt megfogalmazzuk a
kérdésünket, amin a kutatás első szakaszában még finomíthatunk. A kutatás
elvégzése után születő dolgozat azonban nem kutatási napló! Ott tegyünk úgy,
mintha már az elején is a kérdés végső változatát tettük volna fel. Ezért
csak azt a kérdést fogalmazzuk bele a dolgozatba, amelyre választ is adunk
(legalább valamilyen szinten), és ne azokat, amelyeket szeretnénk, szerettünk volna megválaszolni.
A módszertan meghatározása minél pontosabban. Érveljünk amellett, hogy
– az esetleges hátrányai ellenére is – miért ez a megközelítés a
legalkalmasabb a feltett kérdés megválaszolásához.
A kapott eredmények bemutatása valamilyen adekvát formában (pl. táblázatokkal), majd
az eredmények elemzése első körben.
A feltett kutatási kérdés megválaszolása a kapott eredmények alapján. Majd
a válasz árnyalása, diszkusszió: pl. reflexió az alkalmazott módszertan
alkalmazhatóságára, határaira, valamint összevetés mások eredményeivel.
Konklúzió: hogyan járult hozzá a feltett kérdés (részleges)
megválaszolása a tágabb téma jobb megértéséhez, az 1. alatt felvetett problémák
megoldásához? Hogyan illeszkedik a következtetésünk mások következtetéseihez?
Továbbá: nyitva hagyott kérdések, a kutatás lehetséges folytatása.
További megjegyzések:
Bizonyos tudományterületeken elvárás az, hogy egy tudományos mű explicit formában kövesse ezt a
logikai felépítést. Más területeken ez a hatos szerkezet csupán egy a lehetséges szerkezetek közül,
megint más területeken a kutatók nem is ismerik ezt a megközelítési módot. De még ezeken a területeken
is, állítom, az igazán jó művek szerzői ösztönösen ezen szempontok szerint dolgoznak:
nem csupán valamiről írnak, hanem egy kérdést egy jól meghatározott módszertan
segítségével igyekeznek megválaszolni. Éppen ezért kérem a hallgatóimat, hogy
próbálják ki, sajátítsák el ezt a hatos szerkezetet.
Később maguk dönthetik el, adott esetben mennyire ragaszkodnak hozzá.
Ez az oldal várhatóan tovább bővül, finomodik, átalakul a jövőben.
|