Tamás Biró HU    EN
ELTE logo Eötvös Loránd University > Faculty of Humanities > Institute of Ancient and Classical Studies > Department of Assyriology and Hebrew Studies Dept. logo     Marie Curie Actions   EU flag

   Sorry, but this page can only be found in Hungarian.

Tanácsok dolgozatok írásához (bölcsészeknek)

 

Kutatási téma ≠ kutatási kérdés:

  • Témameghatározás: miről akarok írni? – ez a kiindulási pont, de ne álljunk meg itt.
    Dolgozatunkban ne valamiről akarjunk írni, hanem valamilyen kérdést akarjunk megválaszolni.

  • Kutatási kérdés: milyen kérdést akarok a kutatásommal megválaszolni? A téma leszűkítése egyetlen, elvileg jól megválaszolható kérdésre. Ez a kérdés (1) nem a téma meghatározása kérdőmondat formájában, (2) nem a dolgozatnak, mint szövegnek a központi retorikai kérdése, (3) nem feltétlenül a dolgozat címe, és (4) nem is a kutatási alanyoknak feltett kérdés.

  • A kérdést utána operacionalizálni kell. A kérdés minden egyes homályos, kétértelmű szavát tisztázzuk (legalább a magunk számára). A fogalmak jelentését a hétköznapi nyelvben használt értelmüknél sokkal egyértelműbben kell megfogalmaznunk. Az operacionalizálás további lépései, esetleg a hipotézis (majd a nullhipotézis) megfogalmazása már erősen függenek a választott témától és metodikától, és ezekről a témavezetővel kell egyeztetni.

  • A kérdés olyan legyen, amelyről eldönthető, mi egy lehetséges válasz. Gyakran a „miért?” és „hogyan?” (és hasonló) kezdetűek a legizgalmasabbak, de ezek nem jók kutatási kérdésnek. Ezeket a kérdéseinket helyezzük át a témameghatározásba: a precízebb kérdés megválaszolása során juthatunk el az ezekre adható közelítő válaszokig is. Vagy fogalmazzuk őket át.

  • A kérdésnek elvileg megválaszolhatónak kell lennie. A kutatás során ugyanakkor általában nem kapunk egyértelmű választ (mert kevés az adatunk, mert bizonytalanok vagyunk egyes adatok értelmezése során, mert az alkalmazott módszertannak vannak határai, stb.). Ez azonban nem ellentmondás.

  • Ne feledjük, nem mi vagyunk az elsők, akiket ez a téma érdekel. Ha a témát ki lehetne meríteni egyetlen szemináriumi dolgozatban, szakdolgozatban, disszertációban, akkor ezt már rég megtették volna, nekünk pedig nem lenne dolgunk a témával. De szerencsére ez nincs így – épp ezért mi se törekedjünk a téma teljes feltárására. A kérdés megválaszolására irányuló kutatásunk tehát nem több, mint egy „mélyfúrás”. A tudomány kollektív tevékenység: sok-sok ilyen mélyfúrás közösen teszi lehetővé, hogy jobban megértsük a témát, amelyhez a mi kis kutatásunk egy hozzájárulás. Minél mélyebbre hatol a fúrás, annál értékesebb a hozzájárulásunk. A fúrás mélysége és pontossága számít, nem a szélessége.

  • Kutatási módszertan: a feltett kérdésnek legjobban megfelelőt kell megtalálni. A dolgozat értékét az adja, ha a kutatás pontos választ ad a feltett (bármilyen apró) kérdésre.

 

Egy jó dolgozat szerkezete (három koncentrikus kör):

  1. A téma felvezetése és meghatározása: Miért fontos, miért érdekes? Milyen más témához kapcsolódik? Előzmények: mit lehet róla már most tudni (korábbi kutatások)? A téma minél pontosabb meghatározása, a kutatási kérdésre fokozatosan ráközelítve.
    Személyes motivációk: minden esetben tisztázzuk a magunk számára, de csak kellően indokolt esetben kössük az olvasó orrára.

  2. A kutatási kérdés meghatározása: a kutatási kérdés felvezetése, majd pontos (és lehetőleg explicit) meghatározása.
    A kutatás előtt megfogalmazzuk a kérdésünket, amin a kutatás első szakaszában még finomíthatunk. A kutatás elvégzése után születő dolgozat azonban nem kutatási napló! Ott tegyünk úgy, mintha már az elején is a kérdés végső változatát tettük volna fel. Ezért csak azt a kérdést fogalmazzuk bele a dolgozatba, amelyre választ is adunk (legalább valamilyen szinten), és ne azokat, amelyeket szeretnénk, szerettünk volna megválaszolni.

  3. A módszertan meghatározása minél pontosabban. Érveljünk amellett, hogy – az esetleges hátrányai ellenére is – miért ez a megközelítés a legalkalmasabb a feltett kérdés megválaszolásához.

  4. A kapott eredmények bemutatása valamilyen adekvát formában (pl. táblázatokkal), majd az eredmények elemzése első körben.

  5. A feltett kutatási kérdés megválaszolása a kapott eredmények alapján. Majd a válasz árnyalása, diszkusszió: pl. reflexió az alkalmazott módszertan alkalmazhatóságára, határaira, valamint összevetés mások eredményeivel.

  6. Konklúzió: hogyan járult hozzá a feltett kérdés (részleges) megválaszolása a tágabb téma jobb megértéséhez, az 1. alatt felvetett problémák megoldásához? Hogyan illeszkedik a következtetésünk mások következtetéseihez? Továbbá: nyitva hagyott kérdések, a kutatás lehetséges folytatása.

 

További megjegyzések:

  • Bizonyos tudományterületeken elvárás az, hogy egy tudományos mű explicit formában kövesse ezt a logikai felépítést. Más területeken ez a hatos szerkezet csupán egy a lehetséges szerkezetek közül, megint más területeken a kutatók nem is ismerik ezt a megközelítési módot. De még ezeken a területeken is, állítom, az igazán jó művek szerzői ösztönösen ezen szempontok szerint dolgoznak: nem csupán valamiről írnak, hanem egy kérdést egy jól meghatározott módszertan segítségével igyekeznek megválaszolni. Éppen ezért kérem a hallgatóimat, hogy próbálják ki, sajátítsák el ezt a hatos szerkezetet. Később maguk dönthetik el, adott esetben mennyire ragaszkodnak hozzá.

 

Ez az oldal várhatóan tovább bővül, finomodik, átalakul a jövőben.